És a hozzá tarozó mondóka, ami közben a megfelelő módón kell hajtogatni a papírt:
Volt egyszer egy paprika
Paprikából Jancsika
Jancsikából kiskirály
kis királyból tulipán
Ha már Paprikajancsinál tarunk, meséljük el azt a mesét is:
PAPRIKAJANCSI MESÉJE
Régi történetet mesélek ma nektek, abból az időből, amikor Paprikajancsi még új volt. Nagyapó megvette, hazavitte, és a nagyágy fölötti polcra ültette. Három öreg zenebaba állt már ott.
- Itt jó helyed lesz! - mosolygott Nagyapó. - Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! - azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
- Jónapot! - fordult a zenebabákhoz. - Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
- Tudjuk, tudjuk! - válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. - Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
- Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
- Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
- Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
- Akkor kezdődhet a próba! E - ké - há!... - és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
- Hű, de szűk! ...Hep! - erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
- Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! - kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
- Egy éjszakát kibírok! - gondolta Paprikajancsi. - Maninka majd holnap kihúz! - és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
- Hahó! Nagyapó!
- Itt van! - örvendezett Paprikajancsi. - Megérkezett Maninka!
- Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
- Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? - nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
- Lehet, hogy örökre itt maradok!... - sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
- Költözz a nagyágyba! - ajánlotta Nagyapó. - Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! - és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
- Hát te? - kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
- ...Hep! - rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. - Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!
Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
- Itt a világ legjobb hársfateája! - lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.
Kép innen.
- Itt jó helyed lesz! - mosolygott Nagyapó. - Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! - azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
- Jónapot! - fordult a zenebabákhoz. - Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
- Tudjuk, tudjuk! - válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. - Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
- Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
- Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
- Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
- Akkor kezdődhet a próba! E - ké - há!... - és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
- Hű, de szűk! ...Hep! - erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
- Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! - kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
- Egy éjszakát kibírok! - gondolta Paprikajancsi. - Maninka majd holnap kihúz! - és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
- Hahó! Nagyapó!
- Itt van! - örvendezett Paprikajancsi. - Megérkezett Maninka!
- Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
- Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? - nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
- Lehet, hogy örökre itt maradok!... - sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
- Költözz a nagyágyba! - ajánlotta Nagyapó. - Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! - és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
- Hát te? - kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
- ...Hep! - rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. - Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!
Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
- Itt a világ legjobb hársfateája! - lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.
Kép innen.
Mese innen.
Köszönöm az ötletet, nem ismertem eddig ezt. Ma ezzel ébredtünk. Hármat kellett gyártanom belőle de nem bántam.
VálaszTörlésÁgnes
DE helyes!Én sem ismertem!Köszi!Majd kipróbálom a lánykámnál:D!
VálaszTörlésSzia Eszter! Picit más téma, de ezt neked szántam így picit ismeretlenül is...:
VálaszTörléshttp://makviraga.blogspot.com/2010/01/dijazott-lettemd.html
Örülök, hogy tetszik!
VálaszTörlésMák! Köszönöm a díjat! Nagyon kedves vagy!
Szívesen!:)Tudod aki megérdemli az megérdemli:D!
VálaszTörlésDe sokat játszom az unokámnak, a picivel még nem, mikor találkoztunk kicsi volt hozzá, de a naggyal!
VálaszTörlés