Ruhabolt

Ma reggel Daninak nagyon nem akaródzott felöltözni, pedig sietnünk kellett. (Mondjuk teljes mértékben megértem szegénykét, hogy ilyen ronda időben egész nap csak pizsamában flangálna) El akartam kezdeni öltöztetni, de a szája sírásra görbült, és hevesen tiltakozni kezdett. Gondolom mindannyian tapasztaltátok már, hogy egy rángatózó, kapálódzó gyereket felöltöztetni kb. olyan, mintha egy polipra próbálnál egy csini ruhát rábiggyeszteni. Ezért inkább gyorsan előkaptam a szekrényből 3-3 rövidujjú trikót, hosszú ujjú trikót és nadrágot, és megnyitottam a ruhaboltot. Vegyük komolyan az eladó szerepét és akkor biztosan elfeledkezik az előbbi tiltakozásáról a gyermek: Köszönjünk neki, magázzuk, kínáljuk portékánkat! Ha választott, javasoljuk neki, hogy próbálja fel, nehogy túl nagy, vagy kicsi legyen, vezessük a tükörhöz, hogy megnézze magát, jó kereskedőhöz híven dicsérjük, hogy milyen jól áll neki, milyen nagyfiús benne... Végül fizettessük ki vele az árut és köszönjük meg a vásárlást. Lehet, hogy így leírva túl időigényesnek tűnik ahhoz, hogy a reggeli rohanásba bevessük ezt a játékot, de szerintem a rángatózó gyerek öltöztetéséhez is kell legalább ennyi idő, és akkor még a kedvünk is rossz lesz.